Inhalator :„Nem mások miatt, hanem magunk miatt játsszuk ezt. Semmiféle körülmény nem igazán érdekelt akkor minket, csupán a zene szeretete.”

Eme interjúban a győri Inhalator zenekart faggattam ki a jelenlegi helyzetükről, és a jövőbeni terveikről. Thrash metal kedvelőknek kötelező zenekar!

Üdvözöllek Titeket a From Underground hasábjain! Kezdjük talán a legelején: hogy sikerült megismerkednetek, és eldöntenetek, hogy csináltok egy thrash metal zenekart? Tapasztalataim szerint Magyarországon elég sanyarú körülmények uralkodnak az underground világában, ti mégis nekiálltatok, ami becsülendő dolog!

2013. decemberében írt rám M. Zoli, rá következő héten már mentünk is a próbaterembe. Hasonló nagyon az ízlésünk, gondolkodásmódunk is viszonylag, így lett ez a thrash. Nem mások miatt, hanem magunk miatt játsszuk ezt. Semmiféle körülmény nem igazán érdekelt akkor minket, csupán a zene szeretete. Köszönjük!

Kik inspiráltak titeket akár zenei téren, akár az életben?

K: Eleinte természetesen a Metallica, aztán később jöttek be ezek a technikásabb zenék, mint a Xentrix vagy a Defiance. Dobolásomat is igyekszem hasonlóan kreatív szintre emelni. Az életben… nem követek senkit.

•        T: Eleinte számomra is a Metallica, illetve a Slayer jelentette a legnagyobb inspirációt, majd idővel megismerkedtem az olyan zenekarokkal, mint a Death vagy a Gojira.

•        M.Z.: Szintén Metallica volt az első, aztán a Slayer és a Testament, Édesapámnak köszönhetően. Aztán fokozatosan beleástam magam a keményzenébe, próbáltam minél több stílusban megtalálni azt, ami tetszik. Talán a legnagyobb inspirációmnak a Deathet tudom felhozni én is.

•        H.Z.: Lehet érdekesen fog hangzani, de az első rockzene amit meghallgattam, annak semmi köze a Metalhoz. A Green Day volt az első zenekar mit megszerettem, és az ő hatásukra nyúltam először gitárhoz.

A banda tagjai tanult zenészek, vagy autodidakta módon ismerkedtetek meg a hangszereitekkel? Voltak-e korábbi próbálkozásaitok? Zoli, rólad például tudom, hogy édesapáddal a Story-ban is pengetsz.

•        T: 2011 augusztusában kezdtem el tanárhoz járni, de az első két tanáromnál csak pár hónapot töltöttem. Ezek után jó két évig magamat fejlesztettem, dalokat, technikákat gyakoroltam. Majd ismét elmentem tanárhoz, mert érdekelt a zene elméleti része is, majdnem egy évig jártam hozzá. Viszont jó ideje ismét a magam útját járom. Volt ezelőtt egy zenekarom, de komoly zenei nézeteltérések miatt kiléptem.

•        K: Életemben először akkor ültem dob mögött, mikor Zolival lementünk az első próbánkra. Azóta mindent magamtól. Sajna csak a próbateremben tudok gyakorolni panelpatkány révén.

•        M.Z.: Második osztályosan a szüleim beírattak klasszikus gitárra, de igazából hamar elváltak az útjaink, mert abszolút nem érdekelt. 2012-ben azonban valami csoda folytán, unalmamban elkezdtem Apum gitárján pengetni. Azóta autoditakta módon fejlesztettem magam, és most érzem magam azon a szinten, hogy érdemes legyen felkeresnem egy tanárt, kipofozni a hibákat, valamint még többet fejlődni.

•        H.Z.: Kb. 7 évvel ezelőtt kezdtem először komolyabban is érdeklődni a gitár iránt. Édesapám egyik barátja, aki egyéként azóta nekem is  jó barátom lett, egyszer kezembe adta Kramer gitárját, elkezdtem rajta valamit pengetni, és azt mondta, hogy van érzékem a gitározáshoz. Ő kezdett el tanítgatni, egy darabig jártam hozzá, de egy ideje autodidakta módon próbálok tanulni. Egyébként az a Kramer gitár azért is érdekes, mivel életem első gitárja, amit kezembe fogtam immáron az enyém. Basszusgitár pedig kb. egy éve került a kezembe, azóta nagyrészt ezen játszom csak.

Ezidáig egy kislemezt adtatok ki Fájdalom Színház néven cd formátumban szerzői kiadásban, valamint a Hunug Records jóvoltából ez az anyag kazettán is megjelent. Az olvasók kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a Hunug Records Berzeviczi László nevéhez köthető, aki nagyon sokat tett a hazai thrash metal fennmaradásáért. Bemutatnátok az olvasóknak az EP-t? Ki tervezte a borítót? Hogy zajlott a stúdiózás?

Az EP tulajdonképpen a körülöttünk felállított, Életnek elnevezett színjátékot mutatja be, a töretlenül kialakított hierarchiát és szisztematikát, amelyből belőlünk profitálnak olyan emberek, akiket sosem a szeretet vagy a béke vezérelt, csak a hatalom és félelemkeltés borzasztó elegye. Az egész egy ellen-utópia, társadalomkritika, bízunk benne, hogy minél több emberben meg tudunk mozdítani vele valamit és kicsit felnyitják a szemüket a naiv tudatlanságból, amit mint említettem, teljesen tudatosan kódoltak belénk.

A borító először a fejünkben állt össze, aztán sajna a firkálásban már egyikünk sincs otthon, így külső segítség kellett a megvalósításához. Erre a célra Eőri Mercédeszt kértük meg, aki teljesen jól meg is valósította azt. Ezúttal is köszönjük neki!

A stúdiózás roppant egyszerű módon zajlott: a gitárokat Zoli felvette otthon a gépével, a dobokat megírtam én gépdobbal, az éneket pedig Nagy Gyulánál, örökös segítőnknél vettük fel pár óra alatt. A kész anyagokat pedig kikevertem, akkori gyér tudásommal. Így úsztuk meg legolcsóbban, sajnos akkor még nem tudtunk nagyobb összeget beletenni, révén, hogy két diák tette ki a zenekart.

Legjobb tudásom szerint október 3-án lesz a bemutatkozó koncertetek. Mennyire izgultok miatta? Mennyi időt fogtok játszani? Az első koncert elvégre minden zenekar életében az egyik legfontosabb mérföldkő.

Valóban, Október 3-án lesz az első koncertünk és borzasztóan várjuk, külön öröm, hogy ezt Győrben sikerül megvalósítanunk. Marha sokat készültünk erre, és tényleg már körmünket rágva várjuk az eseményt. Mindannyiunk számára hatalmas mérföldkő ez, de izgulni szerintem egyikünk sem izgul, inkább csak kíváncsiak vagyunk. 45 percnyi, sűrű koncertanyagunk van, ami szinte csak saját számokra épül.

Menjünk bele kicsit mélyebb témákba is: mi a véleményetek a hazai underground zenei színtérről? Vannak-e olyan zenekarok, akikkel jó kapcsolatot ápoltok, vagy esetleg pont ellenkezőleg: haragban vagytok velük, esetleg riválisként tekintetek egymásra?

Haragban mi senkivel sem vagyunk. Akikkel emberileg esetleg nem jönnénk ki, őket kerüljük. Az ignorálás mindig a leghasznosabb dolog. Riválisként sem tekintünk senkire, szerintünk inkább az összefogás lenne a fontos, illetve a követendő, ha már ilyen nagy szarban van Magyarországon ez a fajta zenei irányzat. A Fanatic Attackkel például nagyon jó barátok vagyunk. A jövőben igyekszünk is közös koncertet adni!

Mi az oka annak, hogy a magyar nyelvet választottátok a saját szerzeményeitekhez? Nem lett volna egyszerűbb angolul nyomni? Vagy nem terveztek külföld felé nyitni?

•        Magyarok vagyunk, magyarok az érzéseink. A magyar a világ legszebb nyelve, a legtöbb módon csavarható is. Az angol pedig a legprimitívebb. Személy szerint mi nem tudnánk elmondani azt angolul, amit szeretnénk. Ami a másik: a new wave thrash bandák közül mindenki az angolt nyomatja, pont hasonló szövegvilággal, mint ami a miénk lenne, így sok értelme nincs beállni a sorba. Nyitunk mi külföld felé, de a saját nyelvünkön, haha. Úgy tudom, Mexikóban illetve Brazíliában elég sokan hallgatnak minket például. Messzebbre nem is tudunk menni, mert az már közelebb lenne.

Kezdő zenekarhoz képest nagyon sokan ismernek titeket, nem egy esetben találkoztam pólótokkal is. Minek köszönhetitek az amúgy teljesen jogosan kiérdemelt figyelmet? Azért kérdezem így, mert sok zenekar több év alatt nem jutott el arra az ismertségi szintre, ahol ti tartatok most.

•        K: Először is köszönjük szépen, ez most meglepett minket is. Kellemesen! Elég sok pénzt, de főleg energiát emésztett fel az egész marketing kiépítése. Semmi profitot nem raktunk sem a lemezekre, sem a pólókra, csupán a terjedés volt a cél. Az ismeretség is fontos persze, szerintem ebben is akad szerencsénk.

•        M.Z: A lehető legtöbb ismeretségi szálat próbáltuk megmozgatni, megpróbáltunk minél több felületen megjelenni, akár CD, akár póló, akár csak egy netes hirdetés formájában. Ahogy Krisz is említette, elég sok anyagi dolgot felemésztett ez és még mindig emészt, haha. De úgy gondolom, hogy egy garasnyit sem bán egyikünk sem az egészből. Ezt szeretjük csinálni, ezek vagyunk mi, szóval a havi fagyipénzt, inkább mi erre áldozzuk.

Mit gondoltok, mi az oka annak, hogy manapság ilyen kevesen járnak el underground bandák koncertjeire? Szerintetek sikerül nektek megtörnötök a jeget? Én nagyon drukkolok!

Leszűkült tudat, látás. Rohadtul nem befogadó képes a magyar közönség. Leragadtak a 80-as években alakult bandáknál, akik ma nagy veteránok, és nagyon nem akarnak semmi új felé nyitni, inkább végig nézik, ahogy meghalnak kedvenceik, és még utána is őket fogják ám hallgatni! Ami a másik része, hogy nagyon nincs lehetőség. Mi echte Győrben létezünk ugye, itt konkrétan semmi hely nincs a metal zene számára. Azért az milyen, hogy hétvégén nem tudsz olyan helyet mondani, ahol nem hogy rock, de még csak élőzene sincs? Ölik az ágazatot rendesen. Kétlem, hogy mi itt bármiféle megváltást tudnánk csinálni. Ez nem az a Titanic, amelyik áttöri a jeget. Már azzal is gondba vagyunk, hogy nem fogunk tudni fellépni a saját városunkban, ami mondjuk az ország egyik legnagyobbja, megyeszékhelye.

Mint fiatal zenészekre, mennyire vannak rátok kattanva a csajok? Vannak már fangirl-ök?

Akadnak páran igen, de szerintem más bandáknál is előfordul ez, ahol pár fiatal srác csörömpöl a hangszerén, haha. Véleményem szerint ilyen régen is volt, most is lesz, nem lehet mit tenni ellenük, meg miért is tegyünk bármit is? (haha) Inkább csak arra szeretném felszólítani ezt a „réteget”, hogy néha lássanak tovább a külsőn is, próbálják magukénak érezni a szövegeinket vagy legalább csak azt, hogy mi ezt őszintén nyomatjuk, amikor kiállunk a színpadra, azt nem azért tesszük, hogy nekik tetszünk, hanem hogy meghaljunk, aztán a koncert végén meg újra összerakjuk magunkat. (Koncert után masszázst szívesen fogadunk.)

Mik a terveitek a jövőre nézve? Mikor várható nagylemez?

Legyünk túl ezen az első fellépésen, utána kicsit frissebben tudunk körültekinteni. Szeretnénk írni még pár számot, hogy meglegyen az egész nagylemezhez az anyag, illetve a több, mint egy órás programunk. Amint minden szám kész, és ki is vannak gyakorolva, neki tudunk látni a stúdiózásnak, ami persze már jóval komolyabb összeget is igényel… 2016 első felében ki fogjuk adni a nagylemezt. Mellette szeretnénk koncertezni, Pesten, és több nagyvárosban is. Később esetleg becsatlakozni helyi nyitó zenekarként egy külföldi hasonló körben mozgó bandához (Chronosphere, Ultra-Violence, hogy kettőt említsek). De ez már álom szint.

Végezetül szeretném megköszönni, hogy ilyen készségesen a rendelkezésemre álltatok! Kívántok még valamit mondani az utolsó szó jogán?
Először is köszönjük Neked a lehetőséget és mindenkinek, akik hallgatnak minket, hogy reményt és motivációt tápláltok belénk!
Reméljük, Október 3-án, minél többen eljöttök és együtt zúzhatjuk szét a Subwayt!
Most szeptemberben sikerült leforgatnunk az első videoklipünket is, ami hamarosan napvilágot fog látni, reméljük, elnyeri majd a tetszéseteket!
Szeretnék még a hozzánk hasonló amatőr zenészekhez szólni: Soha ne foglalkozzatok más véleményével, legyetek tisztában azzal, hol tartotok, és hogy hova akartok eljutni, valamint mindig a céljaitok vezéreljenek! A zene iránti alázat a legeslegfontosabb és a legcsodálatosabb dolog a világon, ha találsz magad mellé társakat és együtt tudjátok megszólaltatni azt, ami bennetek van!  

LINK az EP-hez

Hol a f*szban van a közönség?

Álltam már egyedül Blind Myself koncerten a fal mellett, voltunk 10-en a Metal Hammer által is legjobb élõ bandának jelölt berlini Thrash Metal brutalitáson, a Reactory-n. jó ha meghaladtuk a 15 fõt a Szibériából ide tévedt Brutal Death-ben utazó Dehydrated koncertjén,és még sorolhatnám, ezek a koncertek  a Blind Myself kivételével mind 200 Dináros(megközelítõleg 600 Ft) belépõért voltak megtekinthetõek. Ezek viszonylag nagy nevek, kisebb hazai zenekarok megbecsülésérõl és nézettségérõl tényleg nem akarok írni, mert az siralom, hogy mennyire alábecsülik itthon egyesek a zenészeinket, akik kitesznek magukért és némelyikük igazán sikeres lehetne nemzetközi pályán is. Szerbiában azonban egy nyomorult metál magazin sem forog, nem hogy lemez kiadók mûködjenek normális promózással, és manapság sajnos nemigen lehet önpromózásal elérni sokat. Ezen írásom viszont most az élõzene hanyatlásáról szeretne szólni, csak szokásom belekaparni minden témába, mivel tulajdonképpen összefügg minden mindennel, de megpróbálok témánkra szorítkozni, méghozzá hogy hol a faszban vannak a headbangelõ pumuklik az elsõ sorból? Hol az alak aki rockvilla helyett a telefonját tartja a magasban a koncert alatt? hol a pár akik végig smárolják a koncertet néha tapsszünetet tartva..? Hol vagytok? Miért nem jöttök koncertekre?Mit tud a YouTube és az Aimp3 vagy a Winamp, amit a közönség tombolása, tolongása és hangereje a cigifüst, a légkondinak használható fej körözve headbangelõ L'oreal reklámfigurák nem? Nos megkérdeztem pár ismerõsöm a témával kapcsolatban:
 Három egyszerû kérdést tettem fel.

- Mit tartasz fair jegyárnak egy koncertért? (amatõr zenekar) 
- Hajlandó vagy e utazni egy-egy kedvencedért? 
- Miért nem járnak le az emberek koncertre?

K.Á.:
Amatõr zenekarért 200- 250 din a kedvencekért simán elutazok, ha megtehetem, és a szokásos válaszom: egyre kevesebb, aki eljárna koncertre és annak is csak kevés pénze van.

G.Z.:
A jegy ára az legyen korrekt. Ha mondjuk egy kisebb banda koncertezik, ne kérjen el többet, mint 300 dinár, de ha már híresebb, és jól játszanak, jó bulit is csinálnak, és a közönséget is buzdítják a bulira, akkor akár elkérhetnek 450-500 dint is, csak jó legyen a buli, és persze ha tudom, hogy jók és szeretik is, amit csinálnak, esetleg sörözünk és megismerem õket, simán utazok! Mert nincsen annyi szabad idejük és pénzük, aki elmegy egy koncertre, azért megy, mert van rá ideje, és nem kell másnap melóznia. Az idõsebb korosztály már beosztja a pénzét és próbál tömegesen menni egy bulira, nem úgy, mint a fiatalok, akik akár egymaguk is elmennek bulizni.

P.D.:
200-300 dincsi. Igen hajlandó, de az attól is függ, hogy milyen sûrûn koncerteznek a környéken. Pl. Metallica-koncerte leutaznék Belgrádba, de egy Tankcsapda koncertre már nem.
 Mert a mai fiatalok 21. századi felfogásban élnek, el vannak kényelmesedve a szobájukban a telefon és a számítógép társaságában, és ha ki is mozdulnak, akkor a baráti társaság hatására inkább a diszkót részesítik elõnyben. Jó látni olykor-olykor, hogy egy-egy koncerten mennyi fiatal tud ugyanannak az élménynek a részese lenni, de sajnos egyre kevesebb az ifjúság az efféle megmozdulásokon.

B.T.:
Na szóval, egy elfogadható jegyár egy amatõr bandától nálam a 0-tól 100-150 dinárig terjed. Ebben benne vannak a számomra ismeretlen bandák is, akikre amolyan próba szerencse alapon fizetek be, és max ha nem is annyira jók, egy sört buktam, és annyi. Manapság sok amatõr bandánál látom azt, hogy ha egy kicsit felkapják õket már elszállnak maguktól, és egybõl nagyobb jegyárakat szabnak, amire az én reakcióm nem más, mint hogy nem megyek el a koncertre. Mivel itt nálunk nincs túl sok koncert, így a hajlandóságom inkább kényszerûség, de mondjuk akkor úgy, hogy hajlandó vagyok, igaz nem 100-200 km-t, de ha a közelben van valami, szívesen ellátogatok. Az emberek nagy többsége véleményem szerint a társaság miatt nem jár el koncertre. Az én baráti körömben például csak én vagyok az az ember, aki amatõr zenekarokat is szívesen meghallgat. Hiába mennék kis koncertekre is, de nincs kivel, és azért valljuk be, teljesen ismeretlen társaságba belecsöppenni nem éppen olyan hangulatot ad, mintha a régi, jól összeszokott csapattal buliznál. Jó, volt már rá rengeteg példa, hogy mondjuk egy jó kis pogó közben tettem szert új ismeretségekre, de akkor sem egyedül mentem el bulizni, hanem csapatban.

B.B.:
Szerintem egy amatõr koncert ára a 200 dint nem haladhatja meg. Igen, hajlandó vagyok utazni érte. Szerintem azért nem járnak el, mert úgy gondolják, hogy túl sokat elköltenének rá, mivel a jegy sem mindig a legolcsóbb + az ital, amit megisznak.


-Tehát azt hiszem, hogy összességében kijelenthetjük, hogy a fiatalok függnek egymástól és legfõképpen a pénztõl. Tudatosan nem szobarockereket kérdeztem a témával kapcsolatban, mivel velük nem tudok közös hangot találni, az õ fajukat nem értem meg. viszont az olvasóinknak üzenném: támogassátok a helyi és amatõr bandákat, dobjátok össze üzemanyagra a zsetont, üljetek fel egy kib*szott sínbuszra, vonatra, igyatok meg rajta 1-2 kétliterest, vagy boros kólát, és már nem is kell a szórakozóhelyen 120-30 Dinárokat piára költeni, és az a 200-250 Din a zenekarokért nem is olyan sok, fõleg, ha 3-4 zenekart is megleshetsz annyi pénzért.

Az a bizonyos Riff

3-meghatározó Black banda 3-meghatározó tétel 1-intro.(na jó nagyjából egy)

A bejedzés csupán érdekesség semmiféle koppintással való gyanúsítgatás vagy ellentét szítás nem áll a háttérben.

Slayer-Repentless-letöltés

01 Delusions Of Saviour 1:55

02 Repentless 3:19

03 Take Control 3:13

04 Vices 3:32

05 Cast The First Stone 3:43

06 When The Stillness Comes 4:20

07 Chasing Death 3:44

08 Implode 3:49

09 Piano Wire 2:48

10 Atrocity Vendor 2:54

11 You Against You 4:20

12 Pride In Prejudice 4:13
Slayer - Repentless (2015) letöltési Link (torrent)