Hol a f*szban van a közönség?

Álltam már egyedül Blind Myself koncerten a fal mellett, voltunk 10-en a Metal Hammer által is legjobb élõ bandának jelölt berlini Thrash Metal brutalitáson, a Reactory-n. jó ha meghaladtuk a 15 fõt a Szibériából ide tévedt Brutal Death-ben utazó Dehydrated koncertjén,és még sorolhatnám, ezek a koncertek  a Blind Myself kivételével mind 200 Dináros(megközelítõleg 600 Ft) belépõért voltak megtekinthetõek. Ezek viszonylag nagy nevek, kisebb hazai zenekarok megbecsülésérõl és nézettségérõl tényleg nem akarok írni, mert az siralom, hogy mennyire alábecsülik itthon egyesek a zenészeinket, akik kitesznek magukért és némelyikük igazán sikeres lehetne nemzetközi pályán is. Szerbiában azonban egy nyomorult metál magazin sem forog, nem hogy lemez kiadók mûködjenek normális promózással, és manapság sajnos nemigen lehet önpromózásal elérni sokat. Ezen írásom viszont most az élõzene hanyatlásáról szeretne szólni, csak szokásom belekaparni minden témába, mivel tulajdonképpen összefügg minden mindennel, de megpróbálok témánkra szorítkozni, méghozzá hogy hol a faszban vannak a headbangelõ pumuklik az elsõ sorból? Hol az alak aki rockvilla helyett a telefonját tartja a magasban a koncert alatt? hol a pár akik végig smárolják a koncertet néha tapsszünetet tartva..? Hol vagytok? Miért nem jöttök koncertekre?Mit tud a YouTube és az Aimp3 vagy a Winamp, amit a közönség tombolása, tolongása és hangereje a cigifüst, a légkondinak használható fej körözve headbangelõ L'oreal reklámfigurák nem? Nos megkérdeztem pár ismerõsöm a témával kapcsolatban:
 Három egyszerû kérdést tettem fel.

- Mit tartasz fair jegyárnak egy koncertért? (amatõr zenekar) 
- Hajlandó vagy e utazni egy-egy kedvencedért? 
- Miért nem járnak le az emberek koncertre?

K.Á.:
Amatõr zenekarért 200- 250 din a kedvencekért simán elutazok, ha megtehetem, és a szokásos válaszom: egyre kevesebb, aki eljárna koncertre és annak is csak kevés pénze van.

G.Z.:
A jegy ára az legyen korrekt. Ha mondjuk egy kisebb banda koncertezik, ne kérjen el többet, mint 300 dinár, de ha már híresebb, és jól játszanak, jó bulit is csinálnak, és a közönséget is buzdítják a bulira, akkor akár elkérhetnek 450-500 dint is, csak jó legyen a buli, és persze ha tudom, hogy jók és szeretik is, amit csinálnak, esetleg sörözünk és megismerem õket, simán utazok! Mert nincsen annyi szabad idejük és pénzük, aki elmegy egy koncertre, azért megy, mert van rá ideje, és nem kell másnap melóznia. Az idõsebb korosztály már beosztja a pénzét és próbál tömegesen menni egy bulira, nem úgy, mint a fiatalok, akik akár egymaguk is elmennek bulizni.

P.D.:
200-300 dincsi. Igen hajlandó, de az attól is függ, hogy milyen sûrûn koncerteznek a környéken. Pl. Metallica-koncerte leutaznék Belgrádba, de egy Tankcsapda koncertre már nem.
 Mert a mai fiatalok 21. századi felfogásban élnek, el vannak kényelmesedve a szobájukban a telefon és a számítógép társaságában, és ha ki is mozdulnak, akkor a baráti társaság hatására inkább a diszkót részesítik elõnyben. Jó látni olykor-olykor, hogy egy-egy koncerten mennyi fiatal tud ugyanannak az élménynek a részese lenni, de sajnos egyre kevesebb az ifjúság az efféle megmozdulásokon.

B.T.:
Na szóval, egy elfogadható jegyár egy amatõr bandától nálam a 0-tól 100-150 dinárig terjed. Ebben benne vannak a számomra ismeretlen bandák is, akikre amolyan próba szerencse alapon fizetek be, és max ha nem is annyira jók, egy sört buktam, és annyi. Manapság sok amatõr bandánál látom azt, hogy ha egy kicsit felkapják õket már elszállnak maguktól, és egybõl nagyobb jegyárakat szabnak, amire az én reakcióm nem más, mint hogy nem megyek el a koncertre. Mivel itt nálunk nincs túl sok koncert, így a hajlandóságom inkább kényszerûség, de mondjuk akkor úgy, hogy hajlandó vagyok, igaz nem 100-200 km-t, de ha a közelben van valami, szívesen ellátogatok. Az emberek nagy többsége véleményem szerint a társaság miatt nem jár el koncertre. Az én baráti körömben például csak én vagyok az az ember, aki amatõr zenekarokat is szívesen meghallgat. Hiába mennék kis koncertekre is, de nincs kivel, és azért valljuk be, teljesen ismeretlen társaságba belecsöppenni nem éppen olyan hangulatot ad, mintha a régi, jól összeszokott csapattal buliznál. Jó, volt már rá rengeteg példa, hogy mondjuk egy jó kis pogó közben tettem szert új ismeretségekre, de akkor sem egyedül mentem el bulizni, hanem csapatban.

B.B.:
Szerintem egy amatõr koncert ára a 200 dint nem haladhatja meg. Igen, hajlandó vagyok utazni érte. Szerintem azért nem járnak el, mert úgy gondolják, hogy túl sokat elköltenének rá, mivel a jegy sem mindig a legolcsóbb + az ital, amit megisznak.


-Tehát azt hiszem, hogy összességében kijelenthetjük, hogy a fiatalok függnek egymástól és legfõképpen a pénztõl. Tudatosan nem szobarockereket kérdeztem a témával kapcsolatban, mivel velük nem tudok közös hangot találni, az õ fajukat nem értem meg. viszont az olvasóinknak üzenném: támogassátok a helyi és amatõr bandákat, dobjátok össze üzemanyagra a zsetont, üljetek fel egy kib*szott sínbuszra, vonatra, igyatok meg rajta 1-2 kétliterest, vagy boros kólát, és már nem is kell a szórakozóhelyen 120-30 Dinárokat piára költeni, és az a 200-250 Din a zenekarokért nem is olyan sok, fõleg, ha 3-4 zenekart is megleshetsz annyi pénzért.