1.Switched on (00:30)
2.Tail Chaset (03:19)
3.Tongue Twister Titleholder (03:24)
4.Heavy Deliver Man (03:17)
5.Over the Edge Life Consumer (04:17)
6.Might in Numbers, Knowledge in Letters (03:29)
7.From Shit to Roses (03:11)
8.They Live (01:29)
9.Truth on a Cold Plate (04:13)
10.One Thousand Me (07:08)
Időnként változik az író, kritikus hozzáállása, látási módja, akkor van igazán elemében, amikor kedvenceiről kell jókat mondania (bár kegyetlenül nehéz természetesen az ellenkezője, egy régóta szeretett csapat gyengécske produkcióját értékelni). Ellenben mi van akkor, ha valami teljesen ismeretlenről írunk? Szerintem ekkor látszik meg igazán az illető tapasztalata, akár rátermettsége is- nem szabad a soroknak tükröznie az újdonság, bizonytalanság homályát.
Előttem áll a feladat tehát, hogy kezdjek valamit, egy eddig teljesen ismeretlen újvidéki zenekar, a Northern Revival októberben napvilágot látott lemezével, amely a Life Surviving Tips címmel látott napvilágot (felkértek minket, hogy írjunk róla, nem utasítottam vissza a kihívást ☺).
Kik is tehát az úriemberek? A legbiztosabb forrás (a zinternet szerint) négy éve pengetik közösen a húrokat, illetve első nagylemezükről beszélünk- korábban egy EP jelent meg tőlük, tavaly tavasszal, tehát nemzetközi szinten bőven a kezdő zenekar kategória (annak a profibb változata).
Amint azt nevük is sejteti, nem melodikus black metalt játszanak, hanem valahol a Konföderáció volt területének nehézféme a közeg, amelyben mozognak (jó pár ezer kilométerrel keletebbre). E tény alapból megnehezíti a legtöbb, nem amcsi, sludge/southern/stoner ésatöbbi zenekar hitelességének lehetőségét. Kedvenceim az efféle illúziókeltésben az olasz viking metal zenekarok (hadd ne említsek egyet sem…). Nagyon nehéz nem giccsesen előadni egy messzi közeg elemeit, viszont e ponton meg kell dicsérnem kvartettet, a hangulatot nagyon eltalálták a tíz dalos albumon (kilenc dal és egy fél perces intro). Tehát senki se számítson technikás vagy a végletekig szigorú muzsikára, ez teljesen hangulatzene- néha túlzottan is, átlagban három, három és fél perces dalokkal megvalósítva. Vegyük példának a cseh Malignant Tumour komolyságát, ötvözve a Chrome Division muzsikájának picit egyszerűbb- kezdőbb változatával és megvan a végeredmény ☺. Nem sértésként, de nehéz a Down vagy hasonló, a stílus nagyágyúihoz hasonlítani a fiúk lemezét. Erre legjobb példa a négy perces Truth on a Cold Plate dalocska a maga padlósima szerkezetével és komolytalan hangzású szólójával. Nem kell félreérteni engem, vannak itt jóféle southern témák is, amelyek egy motoros fesztiválon tökéletes hátteret biztosítanak, az ugyancsak pofonegyszerű szövegeikkel (pl. a harmadik Tongue Twister Titleholder, amelynek hangszeres részei tartogatnak kellemes meglepetéseket és gitárszólamokat). Valahol fölöslegesnek tartom a dalonkénti részletes kizsigerelést, mivel nincsenek nagyon kiugró darabok, viszont a lemez összképével sincs semmilyen probléma, jól szól és kész. Tetszetős pontok számomra egyértelműen a Tail Chaser (a pofonegyszerű szerkezete ellenére is), illetve a hét perc fölötti záró darab, az One Thousand Me lazasága és dallamai. A tagok teljesítményét tekintve, számomra a gitár hangzása a legkiemelkedőbb, semmi túljátszás, piszkos sludge muzsika ez, ami alatt a basszus és dob is pöpecen szól. Ének terén lenne hova javulni még talán. Pontszámot szerintem mindig is az adott közeg lehetőségeit és kereteit szemünk előtt tartva érdemes adni, jelen esetben, simán megér egy 7.5 pontot az album, ha laza muzsikára vágyunk, vezetés alatt pl. tökéletes lehet szerintem aki szereti a stílust.
Izsán Csaba- From Underground Crew
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése