Türböwitch- Napal To Posers

Aki kicsit is jártasabb a hazai underground életben, annak remélhetõleg nem kell bemutatni a Türböwitch nevû horrorbrigádot. A Pleasure To Thrash Fest-en bemutatkozó ötösfogat célja az egész underground haragjának a világra szabadítása. A zenekar már elõtte is terjedt az interneten hol tribute bandák eseményénél a Fuck All Tribute Bands címû egypercesükkel, hol a Napalm To Posers szlogennel, amihez egy szívhez szóló sláger is tarrtozik, ezen felül egy Panzersperre (Tankcsapda) feldolgozást is rögzítettek crust punk/thrash metal stílusban.

A zenekar magját Zslöd és Kommandante Klit alkotják, akik felsorolhatatlanul sok zenekar munkásságát tették színesebbé. Idõközben csatlakozott hozzájuk D-Pete, Mr. Fireball és True Sörvivor. Már a lemez elõtt is kiverték a biztosítékot pár embernél nyers õszinteségükkel, ennek köszönhetõ az az óvodás reakció, amikor a Napalm To Posers címû dicshimnuszukra pár perc alatt több, mint 100 dislike került youtube-on.
A lemez egy rövid intro és konferálás után belecsap az õs-Sodomra emlékeztetõ zúzdába, kegyetlen energiával a Budapest 666 képében. Kimondottan egyszerû zene szimpla szólókezdeményekkel, viszont kimondottan élvezhetõ. A Steamcunts elején megszólaló basszus csak ráerõsít a Sodom-hatásra, viszont meglepetésként már az elején benyomott sikoly kicsit kirángatja ebbõl a skatulyából az embert. A Red Ruin legendája szerint Kommandante Klit a sikoly büszke tulajdonosának a tarisznyájában evezett még jó két évtizeddel ezelõtt. Természetesen a politikai töltet sem maradhat el, az antifa politikai korrektséget és csõlátást is elküldik a nõi felmenõik végbelébe a gyanúsan énekelhetõre sikerült Bombs Not Food-ban. Ezután két jól ismert szám következik, a már-már tömeghisztériát okozó Napalm To Posers-Fuck All Tribute Bands duo. A szövegek egyszerûségében rejlik nagyszerûségük. Rövid, velõs, lényegre törõ, és kellõképp polgárpukkasztó, de mégis õszinte. A Störmlighter szintén hozza a szokásos intenzitást, viszont ahogy azzal az akusztikus kiállással megtörték, vélemémyem szerint zseniális. Hirtelen õs-Celtic Frost/crustos Darkthrone stílusra vált a lemez az Ancient Hate képében, ami abszolút elõnyére válik a kiadványnak. Hirtelen beüt a Motörhead-láz, ami a muzikális terrorizmus fellegváráról és egybel bölcsõjérõl szól egy remek szójátékkal színezve, ez lenne a Rottenkiller 62. A Narkonaut-ban ismét elõkerül Thrashfather legendás sikolya, amit még Zach Slaughter is dicsért. Aki nem tudja, hogy kirõl van szó, az az Ibrányi utca 26. alatt átveheti a vörösdiplomáját pózerségbõl. A már említett úriember tiszteletére írt Reverence & Glory egy az egyben hozza a 80-as évek klasszikus keményzenei hangulatát a heavy/speed metaltól a thrashen át a korai black és death metalig. Érdemes a számot végighallgatni, mert amint elhallgatnak a gitárok, megszûnik a dob morajlása, és Zslöd hangja is elhal, betekintést nyerhetünk a kolónia mindennapjaiba. Az egészet megfejelve záróakkordként egy minden nyálas rokkdiszkóban óránként 666x felcsendülõ sláger feldolgozásával köszönnek el, mely a Malice Puker - Poser címet kapta.

Összességében egy õszinte, egyszerû, hiteles bemutatkozás, mely sajnos még csak az interneten hallgatható, de õszintén remélem, hogy mihamarabb fizikai formátumot kap a kiadvány!