"Többször is taglaltuk oldalunkon, hogy mennyire egészségtelen és átláthatatlan a mai lemezdömping. Való igaz, hogy résen kell lennünk ahhoz, hogy egy új (legalábbis újnak ható) produkciót fedezzünk fel, találjunk magunknak.
Erre a 2012-ben alakult kanadai csapatra a lemezborító révén figyeltem fel. Impozáns, gyönyörű grafikájukon azonnal megakadt a szemem, és nem volt nehéz belőni, hogy miben is utaznak a srácok. Eddigi mérlegük egy demó (Malfunction – 2013), egy promó (Promo – 2014) és egy EP (Disconnected – 2015), ez tehát a bemutatkozó albumuk. Amit még tudni kell róluk, hogy Jacob Montgomery énekes/gitárost és Sebastian Alcamo dobost ez év elején hagyta el Michael Gabor basszusgitáros, akinek a helyére Chris Riley érkezett. Mind a borító, mind a logó alapján egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy esetükben progresszív thrash-ről van szó, és ezt a megállapítást a muzsika is egyértelműen alátámasztja.
Kötelező jelleggel a Killing Technology/Dimension Hatröss korszakos Voivod-ot, illetve a Vektort hozhatjuk fel párhuzamként, ugyanakkor a svájci Coroner, valamint egykori honfitársaik, az Obliveon (előtte Oblivion) munkássága sem kerülte el a zenészek érdeklődését, figyelmét. Azonban szó sincs szolgai másolásról, a zene ugyanis valamelyest szellősebb, mint a Vektor esetében, kevésbé durva és kemény; véleményem szerint a Droid több hatásból táplálkozik, mint David DiSanto (még létező?) csapata.
Ami a Voivod-hatásokat illeti, azok az Abandoned Celestial State-ben és a korong leggyorsabb, legsúlyosabb pillanataként aposztrofálható Cosmic Debt-ben nyilvánulnak meg teljesen egyértelműen, és talán még ezek a legegyszerűbb tételek. Ellenben ott van a többi hét, amelyekben a sokszínűségüket demonstrálják: a nyitó Amorphous Forms (Shapeless Shadows)-ban tradicionális, galoppozós heavy metal témák, dallamok bukkannak fel; a Temptations of Terminal Progress-ben jazzes betétek hívják fel magukra a figyelmet; a málházós Excommunicated-ben és a Terrestrial Mutation-ben borult hangulat köszön vissza; míg a Mission Drift (10:13-es játékidejével a leghosszabb szerzemény) „szimplán” a legelvontabb nóta.
Értelemszerűen gyakoriak a váltások, a törések, nagyon észnél kell lennie a hallgatónak, hogy el ne veszítse menet közben a fonalat, és az is holt biztos, hogy eszméletlenül tud muzsikálni a trió. Természetesen a hangzásba sem lehet belekötni, az arányos, telt megszólalás megkoronázza a végeredményt.
Úgy vélem, új kedvencet avattam, fedeztem fel magamnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy 2017-ben nálam Top 20-as alkotás a Terrestrial Mutations, és mindenképpen a mezőny első felében fog majd végezni. Nagyon drukkolok a kanadai triónak, a bizalmat megszavaztam nekik, remélem, még nagyon sok, ehhez a zseniális alkotáshoz méltó albumo(ka)t készítenek a jövőben."
(5)
D. L.
