Hosszabb ideje azon a véleményen vagyok, hogy a manapság legnépszerűbb torzított gitáros muzsika a Stoner Rock, vagy Metal. Ennek köszönhetően az ebbe a műfajba gubózó zenekarok szaporodnak mint az Idea supermarketek Szabadkán. Nem is fektetek már különösebb hangsúly ezen zenekarok felkutatására, viszont nemrég egy szentségtelen gyermek látott napvilágot a Ripple Music szülő szobájában. Az album amiről most itt szó van az a francia The Necromancers első lemeze a The Servants of the Salem Girl. Csak a borító miatt klikkeltem a jutbobon az albumra, és aztán jött a repeat,majd a törrent,és most írnom kell róla. Nem titkolom ami legjobban megfog az a nyitó dal amit annyira eltaláltak a srácok, hogy beszarás, szó-szerint nem hagy nyugodni a címe Salem Girl Part I. Sejtelmesen indul, majd szünet és a pofádba tolja azt a kegyetlen Red Fang, Fumanchu féle riffelést amiért igazán szeretni lehet a stoner rockkot. Itt nem állnak meg a refrén annyira fülbe mászó, hogy garant egész nap nem fogod kiverni a fejedből, és mellé köretnek kapsz egy kibaszott okkult szöveg világot, és változatos ének hangokat, ami egyébként az egész albumot jellemzi. Másik kedvenc talán a Black Marble House, hasonló képpen fülbe mászó dallam, és bluesos groove övezi az egész számot szintén változatos énekkel,és egy átkozottul jó basszus,és dob témával. Maradjunk is abban, hogy nem emelek ki több számot,mert én se szeretek hosszú album kritikákat olvasni. Szögezzük le azt, hogy ezek a srácok nem szart aprítanak a bab levesbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése