SDI / Integral Vortex / Low-Down .

SDI, Integral Vortex, Low-Down



Ha ezelőtt öt évvel valaki nekem azt mondja, hogy látni fogom valaha is az SDI-t, nemes egyszerűséggel kinevetem. Már tavasszal megkaptam a bennfentes információt, miszerint koncert szerveződik Debrecenben. Akkor eldöntöttem, hogy nekem mindenképp ott a helyem, mivel számomra meghatározó zenekarról van szó. A hangverseny helyszíne a Roncsbár koncertterme volt. Legnagyobb örömömre és őszinte meglepetésemre a hangosításba nem tudtam belekötni, nem csak hazai, de nemzetközi szinten megállta a helyét. Közönség terén el kell, hogy mondjam, hogy minden várakozásomat felülmúlta a létszám, összesen közel 250 ember gyűlt össze az ország minden területéről, valamint Erdélyből is szép számmal érkeztek.

Az első zenekar, a Low-Down 8 óra környékén kezdett. Zenéjüket leginkább úgy lehetne jellemezni, mint a ’90 utáni Pantera és a Black Label Society törvénytelen szerelemgyermekét annyi megjegyzéssel, hogy a zenekar ének fronton fejlődésre szorul. Ha ezen sikerül javítaniuk, még juthatnak valahová, a stílus kedvelőinek érdemes figyelni rájuk! Külön érdekesség, hogy a basszusgitárosnak, Mata Gábor kollégámnak már a koncert elején elpattant a legmélyebb, és leggyakrabban használt húrja, de szemmel láthatóan nem zavarta, becsülettel végigpengette a bulit.

Utánuk az Integral Vortex következett. Bár lemezen az ének annyira nem győzött meg, élőben semmi kivetnivalót nem találtam benne. Ők a keményebb vonalas thrash metalt képviselik, és kifejezetten jól művelik. Intenzív setlistjük három feldolgozást tartalmazott: Slayer - Dead Skin Mask, Kreator – Extreme Aggression, Sodom – Agent Orange. Tökéletes választás volt a zenekar, remekül hergelte a zenéjük a közönséget, hogy megfelelő állapotban várhassuk a főzenekart. Thrash-fanatikusoknak erősen ajánlott, bár szerintem az érdeklődőbb típusú embereknek nem kell őket itthon bemutatni. Remélhetőleg dicső jövő előtt állnak!

10 óra környékén csendült fel a Fight intro-ja, és hihetetlen energiával csaptak a húrok közé a német úriemberek. Annak ellenére, hogy nem mai srácok, fiatal zenekarokat megszégyenítő intenzitással nyomták le a koncertet, valamint a közönség felé is teljes odaadással, tisztelettel viseltettek. Extrémhosszú, 22 számos setlistjük egy percig sem volt unalmas, végig a maximumon pörögtek, hatalmas élményt nyújtva ezzel a közönségnek. Külön érdekesség, hogy a dalok összeállítása az első két lemezre épült, a Mistreated-ről összesen három tétel hangzott el, a Violence, Kiss Ass és zárásként az SDI. A Satans Defloration Incorporate lemezről a Young Blood és a Bloodsucker, a Sign Of The Wicked lemezről pedig az Always Youth voltak azok a tételek, melyek sajnálatos módon nem fértek bele az esti programba. Koncert előtt és után végig bármikor oda lehetett menni hozzájuk beszélgetni, fotózkodni, nem vonultak el a közönség elől, nagyon szimpatikusak voltak emberileg is. Ha a sors is úgy akarja, a novemberi pozsonyi koncertjükre szeretnék eljutni, annyira tetszett a produkció.

Összességében egy nagyon jól megszervezett este volt. Az előzenekarok is kiválóan megállták a helyüket, funkciójukat teljes mértékben ellátták, sikerült beindítaniuk a közönséget, az SDI pedig kifogástalan koncertet adott. Hálás köszönet a szervezőknek, hogy összehozták ezt az estét, a zenekaroknak a minőségi szórakoztatásért, és a közönségnek, hogy megmutatták, hogy igenis van értelme Magyarországra minőségi koncertet szervezni!