Élmény beszámoló a /Doom/Blackmail/Diskobra/Pigpride/Koncert sorozatról.
Pár napja, április 4.-én eljött Dűrerkertbe a Doom. Mivel Belgrádi fellépésükre nem volt esély hogy eljussak, elmentem Pestre meglesni őket, ez sem volt egyszerű mivel Belgrádban vasárnap, Pesten pedig hétfőn játszottak.
Már vasárnap hajnalban, mikor haza értem az éjszakai műszakom után össze pakoltam a reggeli indulásra. Reggel 6:30-kor indult buszunk Szegedre, igen buszunk, mert nem egyedül mentem ám, vittem Ninfát is. Ninfa egy cruster Szabadkáról, él hal a Doom-ért, reggel meg is jegyezte hogy ha látta a Doom-ot, akár el is pusztulhat. Ami hogy meg jegyezzem nem is lenne nehéz mivel már öreg mint az ország út! (Ezt az ő tiltása ellenére írom le, és a későbbiekben ki is fejtem majd) Na szóval át értünk Szegedre, ott egy kis bolyongás után, eljutottunk a vasút állomásra. Ott volt egy óra szünetünk, ezért elmentünk meginni egy hideg sört, közben próbálkoztuk megszervezni a délutánt hogy minnél többet spóroljunk a kocertig. Hát ezt nem nagyon sikerült össze hoznunk, mivel akkor még észen kívül voltunk, az álmosságtól. Mikor megittuk a sört siettünk a vonatra, elbeszélgettük az időt és majd nem lekéstük. Elértük, és egyből meg is kezdtük utunk Pest irányába. Egy rettentő hosszú és unalmas vonatozás vette kezdetét, Igazából nem volt semmi szórakozásunk, nem vettünk semmit inni a vonatozásra, pedig elkellett volna az alkohol. Se cigi, se pia, rohadtul flusztráló egy dolog ez a vonatozás ha nincsen meg hozzá az alapvető unaloműző. Mi sem értettük hogy felejtettük el különben. Mondjuk nekem volt egy jó trippem, rájöttem hány éves Ninfa, és hogy eddig sosem baszogattam semmivel. Különben nem olyan öreg, 31-éves. Dehát illik tudni az öreglányok szégyenlik a korukat. Lassan mikor már kibaszogattam a lelkét is a hülyeségeimmel, vére megérkezdtünk Pestre, itt olyan estázis kapott el minket hogy nem tudtuk merre menjünk, és rohadtul eltévedtünk. Kerestük az olcsóbbnál, olcsóbb kocsmákat de rá kellett jönnünk hogy Pesten ilyen nincsen bazdmeg. Az ott élő alkoholisták nem élhetnek szociális életet,mert az drága. Körülbelül a halálunk előtt eszembe jutott hogy egy haverom Pesten egyetemista,a Képző művészetin. Fel is hívtam, a jó kis roaming telefonálások szerintem a hónap végén is fájni fognak! De nagy nehezen eljutottunk a fickóig, különben csak Balognak hívjuk. Ja meg a neve is az,de azt szard le. El vezetett Dűrer előtti parkig és elment vissza a suliba, de a gyalogos útvezetésért meg ígértünk neki egy jegyet az estére. Ő persze örült is neki mint az állat, bár nem siette el a koncertre való becsapódást a későbbiekben. Mi még nem jött, kint szenvedtünk a parkban, azthiszem életemben nem voltam ilyen kétségbe esve hogy mi jelöletlen sírban fogunk elrohadni. Össze dobtunk mindent amink van, osztottunk,szoroztunk , és szétosztottuk a pénzünk (Piára/Kajára/Belépőkre/Haza útra) Jó nehéz volt a megszokott Dinár,helyett Forintot használni, elég jól kopott a pénz a zsebünkből. De kibirtunk a délutánt némi sörrel, baszkódással, és vágyakozással a Doom-felé. 7-óra körül megjött Balog, akinek Balog az igazi neve. Kiültünk dűrer elé meginni a maradék söröket, nehogy később elkobozzák a biztonsági őrök. De lófaszt nem néztek, semmi kobozás, én még régen sokszor ki lettem zavarva Dűrerből az ilyen úgynevezett veszélyes talált tárgyak miatt. Na de semmi, mentünk tovább vettünk sört, és kimentünk az udvarra rágyujtani. Nekem gyanús kezdett lenni a nagy csend ezért bementem, a többiek kint voltak még egy kicsit a kerben. Na pont elkaptam.
A hangoló Blackmailt, akik nem sokkal utána kezdtek is, ekkor még nem sokan voltak bent, ugye én nem ismertem őket eddig de ahogy elkezdték az valami kurva jó volt, tényleg adtak egy kis bemelegítő crustot. Bár nem tartott sokáig, tényleg nem,olyan volt mintha fél óra alatt lejátszották volna és kész. Az mondjuk tetszett hogy a harmadik szám után még gyorsan ráhangoltak kicsit, és a hangzás tökély lett. De a közönség le sem szarta őket, szinte senki nem pogózott, látszott hogy mindenki a Doom-ra tartogatja magát. Mondjuk én is így voltam vele, szóval csak áltam élveztem a zenét és vártam a Domra. Mikor vége lett midenki kiszaladt rágyujtani, meg megvenni a következő sört. Hát mit ne mondjak, a következő bandát lekéstem mint a szart.Nem szándékosan késtem le a Diskobrát, de senki nem ment vissza aki velünk kijött, épp hogy a végét elkaptam, szóval róluk nem sokat tudok mondani, jók voltak arra az egy két számra amit láttam belőlük. Meg azt sem értem hogy a kibaszott Pigpride hol volt, mert arról is vagy lemaradtam vagy elmaradt. Nagyon rövidek voltak a Doom előtti zenekarok fellépési idejei és ez kicsit zavaró volt nekem aki szerettem volna nem lekési egy kibaszott cigi miatt, egyes koncerteket. Ezért káros a dohányzás nem másért, lemaradsz a jó koncertekről. Blackmail-re pl. Aki teheti egyszer jusson el, mert ha nem egy Doom, előzenekara ként játszottak volna biztos kurva nagy bulit csináltak volna! Tényleg jól tolták, és megéri őket meghallgatni legalább egyszer. Na de kezdődött a Doom, mikor beléptem a terembe izzott a levegő olyan feszülten vártuk hogy kezdjenek, bemutatkoztak, és szinte az első szóra elkezdett pogózni a tömeg! Egy ideig figyeltem, és azon gondolkodtam hogy "Én most komolyan végig akarok elemezni egy Doom-ot?" Minek ha egyszer szinte nincsen olyan rocker,punker, metalhead aki ne ismerné legalább névről egy kicsit is, és ne tudná milyen dúrván jó is az. Ugye nem bírtam ki, muszály volt nekem is pogóznom. Az első hullám volt a legjobb, bár nem volt hosszú de egy rohadt gyors darálást letoltak az első pár számra. Körülbelül ekkor jöttek be a haverok is, és egyből ők is bejöttek pogózni. Én kimentem mert úgy oldalba rúgtak hogy azt hittem nem maradok meg. Mikor ki értem a pogóból körbe néztem gyorsan mi a helyzet, hogy néz ki a tömeg, mik a reakciók hogy itt a Doom. Bárkire ránéztem azon látszott hogy mennyire várta már, a pogózók arcán fáradtság, de annál nagyobb elszántság ült. Ekkor jöttem rá hogy nekem végig kell pogóznom a Doomot! Nem lehetek én a puhány akit egy kis rúgás eltántorít. Na mikor vissza mentem Balog, és Ninfa egyből jöttek ki pogóból, mondjuk Ninfa nem úgy ahogy szeretett volna, mivel egy rasta cruster csak kiütötte, és úgy vágódott el mint a kiköpött véres takony. Kiröhögtem ,és bevetettem magam. Mikor vissza mentem, akkor jött két fickó simaszkban, akik szét basztak mindent, és újult energiát hoztak a pogóba, mivel ahogy ők vetrek mindenkit, mi is őket. Egy élmény volt, a pogó akár milyen durvának is nézett ki, ha valaki elesett egyből felsegítették, vagy kivitték a pogó szélére egy szóval barátságos volt az egész, vigyáztunk egymásra ahogy lehetett. A Doom kétszer is vissza jött játszani még nekünk, és mi hálásak is voltunk nekik mindent bele adtak. Egy irdatlan jó buli lett, mindenki jó arc volt. A koncertek jók voltak már azokról nem beszélve amiket lekéstem. Arról sajnos nem tudok mesélni. Különben meg ha szereted a Crustot akkor ezeket a bandákat következő alkalommal ki ne merd hagyni, ha a közeledben lépnek fel, menj! Na de vége lett a koncerteknek, Haza is kell valahogy menni. A Doom okozta orgazmust nagyon nehezen de lelohasztotta, a hidegben padon alvás, és a hosszú haza út. De az
Crust nevére mondom mindenképp megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése