2016. november 30., szerda

2016. november 28., hétfő

Sounds of Awakening



Második alkalommal kerül megrendezésre az immáron kétnapos Sounds of Awakening Music Festival. A fesztiválnak 2017. május 19-21. között a vajdasági Zombor ad helyet. A szervezők célja, hogy a fellépő zenekarok minél inkább lefedjék az európai metal színteret. Az esemény nagyágyúi a cseh Epicardiectomy, az osztrák Vaginal Penetration of an Amelus with a Musty Carrot és a norvég Kraanium.

Számos underground zenekar is tiszteletét teszi Szerbia egyetlen death/grind fesztiválján. Magyarországról érkezik a Gutted és a Krampüs, de itt lesz a román Clitgore is. Fellép továbbá az Enthrallment, a Formless Terror, a Defiant és a házigazda Lower Parts of Human Sludge. 

A jegyelővétel január elsején indul. Az első szakaszban (március végéig) 9 €-ért, áprilistól 13 €-ért, a helyszínen pedig 15€-ért lesznek kaphatók.
-Kapcsolódó :http://fromundergroundwebzine.blogspot.rs/2016/06/sounds-of-awakening-2017.html
-Esemény: https://www.facebook.com/profile.php?id=277765452565741&ref=ts&fref=ts

2016. november 23., szerda

Goatdominator


A Goatdominator egy mocskos állat. A borító kb. leszögezi miről is van szó, a széthajtható booklet belsejében ugyanazt a képet látjuk, valamint az infókat, amiből a következő derül ki: a bandáról csak azt lehet tudni, hogy semmit nem lehet róla tudni. Szeretik a káoszt és a sötétséget. A zene teljes mértékben tükrözi hozzáállásukat, istentelen elegye ez a földalatti zenéknek, leinkább a finn Aanal Beehemoth zenéjére emlékeztet, amit ezek a rejtélyes sötét alakok művelnek. Jó adag black metal és punk, nyomokban grind. Jó kásás zúzás, olyan zene ez, ami leküld a pokolba, szétreszeli a lelked, majd visszaköp a való életbe. Maga a kazetta átlátszó és fehér változatban jelent meg. Az álátszó feket-fehér borítóval, míg utóbbi piros-feketével. Ez nem egy olyan kiadvány, amiről sokat kell filozofálni, nem is szaporítom a betűket, ezt a kazit meg kell venni, benyomni a lejátszóba és hagyni, hogy a hatalmas kecske megerőszakoljon.

Ygfan - Köd (MC)

Az Ygfan 2013-ban alakult budapesten, két évvel később formát öltött a Köd című kislemez, ezt kazettán a Fekete Terror Productions jelentette meg. 


Erről a kiadványról szól ez a rövid áttekintés. A kazetta maga fehér, gyönyörűen kivitelezzett darab, minőségi módon nyomtatott, igényes kartonból készült kihajtható booklettel. Az EP négy tételes, melyeknek címei nemes egyszerűséggel római sorszámok. A zenekar műfaji megjelölése post-black metal, és mint tudjuk, ami előtt szerepel a post megjelölés, annak nem sok köze van az utána következő műfajhoz, tehát aki nagy kásás tekerést és blastbeateket vár, az nem fog örülni.
 Jómagam viszont kedvelem a fekete fém ezen ágát is, így nem csalódtam ezen kiadványban. Tetszik,hogy a számok 4-11 perc között mozognak és mégsem unalmasak. A produkció, a keverés csillagos ötös. A dobtémák is teljesen fantáziadúsak. Az énekstílusok keverednek: a károgás és a tiszta ének érdekes elegyét hallhatjuk. Főleg a "II."-című tételen egy hirtelen váltás után a harmadik versszak ugyanis már szavalva van, mögötte sír a gitár, valamint a basszus egy egyszeű témát tol. Amint vége a szövegnek, a gitár ismét vált gyors pengetésre, ez kellemes atmoszférát teremt, amit az előző verszak károgós éneklése tör meg tökéletes öszhangban. A "III." című dal mind a 11 perce egy kellemes erdei séta, ahogy egyébként az egész album az. A szövegek kissé elvontak, de nem az a Lovasi Anrás féle elvont halandzsa, pont anyira művészi jellegűek, amennyit ezen adott műfaj megkövetel. Egy nagyon jó, nagyon atmoszférikus kislemez ez. Amint szerzek egy walkmant, első dolgom lesz ezel a kazival kivonulni a fenyvesbe.

Review of Moloch's - "Verwüstung"


This is the first time i've heard of Ukranian band Moloch, and i must say, as far as atmospheric black metal goes, im quite impressed.
Album is on the "rawish" side of the genre, with intense guitars and all the standard blastbeating, growls that can pass the emotion of pain
and anguish to the listener well, and a surprise acoustic parts here and there.


Opening track "Todestille" is entirely atmospheric, droning and hypnotic track that serves as a good intro to the rest of the
material. Next few tracks are filled with blastbeats and screaming, multi-layered vocals, general horror and I cant escape the feeling
of being dragged down into the darkest pits of of my own personal hell. Seriously, just listen to "Nur De Tod Ist Wirklich". 
Album is taking a sharp turn on the 8th track "Verwustung" which is an outro comprising of 11 minute of cold, haunting and wistful audio similar to
Burzums "Dungeons of Darkness".

The albums title means "Devastation" in German, and from what i could dug up, its dedicated to Varg Vikernes. Very fitting, i may add.
Overall, listener is to expect just over 49 minutes of quality atmospheric black metal.

Siniša Somberlain Tošić2016,
 From Underground

2016. november 21., hétfő

Koncertbeszámoló- Transylvanian Deathfest X- Kolozsvár- Andartar


Sosem illik leszólni az előzenekarokat, fölöslegesnek tartani produkcióikat, csak az általunk kedvelt csapat fellépésére beérni. Az ilyen helyzetekre a legtöbb magazin, blog vagy metal muzsikával foglalkozó webzine lapjain harapni szoktak a hozzászólók, pláne ha nyíltan kijelentjük, hogy nem érdekelt xy előzenekar és egy órával az esemény megkezdése után értem oda. Mi van viszont akkor, ha nem az utolsóként fellépő banda programjára vagyunk kíváncsiak, vagy csak simán már annyiszor láttuk/hallottuk őket, hogy nem akarjuk még szürkébbé mosni a róluk alkotott képünk? Valószínűleg hasonló súlyú mulasztás, de elsősorban saját magunk és társaságunk szórakoztatása és jó hangulata a cél, semmi sem erőszak, ahova jószívűen elmegyünk.
Miért is kezdtem e furcsa gondolatokkal beszámolóm a november 12-én megrendezett Transylvanian Deathfest tízedik kiadásáról? Valahol szerintem a sorok magukban rejtik a nem túl bonyolult megfejtést, legyünk őszinték az előzenekarok sem voltak meggyőzőek, illetve elsősorban a debreceni Andartar fellépéséért mentünk, akik jó ismerősök még az Angerseedes időkből és minden évben visszatérnek a kincses város színpadaira.  
Valahol Kolozsvár ugyan abban a furcsa helyzetben van, mint Budapest a metalkoncertek megrendezésének terén, mégpedig nem áll rendelkezésre egy megfelelő méretű helyszín (vagy ha van is, ott kellemetlen, problémás megrendezni azokat- a ténnyel tegnap szembesültem Draveczki-Ury Ádám e heti, fővárosi Prong-Exodus-Obituary beszámolóját olvasva). A debreceni urak is megszokhatták korábbi zenekaruk fellépései során a tágas, ám hangzás terén gyakran pocsék Irish Music Pub befogadóképességét (ahova 200 ember kényelmesen elfér), ehelyett az eseményre a dugig tömött és aprócska Hard Cluban került sor, ahova az elmúlt 1,5 évben átkerült a legtöbb kisebb és közepes méretű koncert e műfajban. Ne értsen félre senki, a Hard kimondottan hangulatos, hangzása és árai is elfogadhatóak, viszont megvannak a maga korlátai, amelyek jól érződtek múlt szombaton (valószínűleg 150 körüli néző lehetett, ami azt jelentette, hogy nem maradt kint senki a bevágyódó lelkekből, ám a mozgás eléggé nehézkesnek bizonyult).
(kis csapatunk, a Thrash/Death/Black Fanaticism csoport és baráti társaság tagjai)

Öt zenekar fellépését biztosította a Lennvaló, illetve a Necrogore Promotion, akik közül a kolozsvári PaddingMoth nyitotta az estét. Az idén nyáron megszületett csapat első koncertje volt ez (már ha lehet hinni az esemény facebook oldalán leírtaknak), illetve legyünk őszinték, hagytak kívánni valót maguk után. Zenéjüket elég nehéz alstílusok kalitkáiba zárni, a vokált leszámítva a hardcore és death metál valamilyen egyvelege jött le belőle a számomra. Az éneket azért is emelném ki, mert két frontemberrel is rendelkezik a csapat, akik sajnos eléggé két irányba kalimpáltak, ha élhetek ezekkel a szavakkal. Míg egyikük egy hörgős-durva megközelítést mutatott a színpadon, addig társa tiszta, illetve enyhén torzított hangon énekelt, pont azt a kombinációt összehozva, amely gyakran buktató a fiatal csapatok számára. Legyünk őszinték, tendencia az utóbbi időben a fiatal és modern hangzású zenekaroknál a több énekes színpadra vitele, csak az ezzel járó nehézségek gyakran gyomorszájon vágják a csapatot. Magyarul a hallgató számára nem akar összeállni a műsor. Nem bántani akarom a fiúkat, zeneileg abszolút érettek, energikusak, de sok víznek kell még lefolynia a Szamoson az ő karrierük esetében is.
Másodikként a nagykárolyi, magyar tagokból álló Untold Faith állt fel a színpadra. A 2010-ben alakult formáció a progresszív muzsika szerelmese, pont emiatt kissé elütöttek a többi fellépő zenei világától. A négy tagú csapat emiatt üde színfoltot képviselhetett volna az este során, viszont nem tudtak sajnos teljesen meggyőzni programjukkal. A progresszív metált keményebb hangzással és vokállal is vegyítő Untold Faith is számomra azt a problémát szemlélteti, ami nagyon sok, a stílusban mozgó együttesnél megjelenik. A prog-metalt nehéz jól megszólaltatni élőben, még nehezebb átadni a közönség számára. Sokan emlegetik, hogy egyes zenekarok egyáltalán nem színpadra valók, hanem otthon esnek jól, megteremtve hangulatvilágukat, nem rontva hangzásukat. Az Untold Faith nem teljesen ez a kategória, mivel zeneileg igencsak változatos a repertoárjuk, egyes daloknál egy Savatage szerű csapat áll előtted a színpadon, utána 2-3 perccel meg mintha At the Gates-be vagy korai Paradise Lost-ba csapna át a produkció. Viszont a nagy változatosságban hamar elveszíti a néző a fonalat, valahol a műsoruk közepén így jártam én is, talán azért, mert nem egy ilyen este csomagolása az ideális számukra, vagy csak mert zeneileg nem teljesen az én világom.
Ezt követően érkezett a várva várt csapat, a december tizedikén, Hamvakból címmel új EP-t kiadó, black metalt játszó Andartar. Akit érdekel, itt olvashatja korábbi interjúmat a csapat frontemberével, Bodnár Csabával, a zenekar újjáalakulásáról és terveiről: http://fromundergroundwebzine.blogspot.ro/2016/02/az-5-ev-szunet-utanujjaelesztett.html
Az este egyértelmű fénypontja volt számomra a fellépésük, illetve már első riffjeik egy sokkal letisztult és kiegyensúlyozottabb csapatot sugalltak a kezdő két zenekarhoz képest. Muzsikájuk egy késői Immortal/Dark Funeralhoz hasonló, kidolgozott, riff központú black metal, ahonnan az ének is kiemelkedő, számomra nagyon pozitív csalódás, figyelembe véve, hogy Csaba évek óta nem énekelt fellépéseken. Amit még kiemelnék, hogy az általános nézőponttal ellentétben, amely mind untalan szajkózza az értetetlen black metal szövegeket, az Andartar sorai igenis jól érthetőek, természetesen szükség van egy, az efféle muzsikákban megszokott fülre . A hat dalt felsorakoztató fellépés letisztult és szépen összerakott produkció volt, a decemberben megjelenő EP négy dalának angol változatát hallhattuk múlt szombaton (magyar és angol szövegekkel is megjelennek majd a darabok). A négy dal (Without Feelings, On the Path of Rivers, Dark Empire, Andartar) már korábban megszülettek, az első Andartar éra darabjai, amelyeket átalakított, kiegészített a mostani felállás: Bodnár Csaba- Darianth (ének és basszus); Fehértóy Péter-Damon (gitár) és Szendi Attila- Inferus (dobok). Emellett hallhattuk tőlük Romlott világ dalukat és a Dark Funeral The Eternal Eclipse darabját. A fiúk profizmusát jól mutatta, hogy ilyen kis szűk kocsmában is teljes díszlettel (nagyon tetszik az a mikrofonállvány ), valamint befestve érkeztek, amin nem igazán segített a teremben levő fullasztó meleg. Meg kell jegyeznem, hogy Attilát egy pár másodpercig nem ismertem fel fekete arcfestésével, úgy, hogy előtte nem sokkal mellettem állt . Színpadi produkciójuk is tarolt, bár ehhez nem fért semmi előzőleges kétségem a korábban tapasztaltak alapján. Megegyezhetünk abban, hogy ha sok más fiatal black metalt játszó zenekar is hasonló megközelítéssel állna a dolgokhoz, jóval kevesebb kritikát kapna a műfaj, le minden kalappal az Andartar előtt.
Itt ér kicsit kínos részéhez beszámolóm, mivel Csabáék fellépése után nem sokkal távoztam a koncertről. Több dolog is közrejátszott ebben, egyrészt először hurcoltam el barátnőm egy hasonló, faldöngölő muzsikákat felvonultató eseményre, minden kezdetből elég ennyi . Továbbá a maradék két zenekar kicsit meghaladja az én zenei ízlésem kereteit is. Az eseményt szervező pár zenekarához, a Clitgorehoz már volt néhányszor szerencsém élőben, saját gore műfajukban jól tolják, ám ez már nem tartozik kedvenceim közé, illetve a belga Brutal Sphincter is hasonló disznóvágást ígért, enyhén szó szerint is. A korai távozás ellenére is nagyon jól telt az este, jó volt viszontlátni az Andartaros fiúkat, várunk vissza mihamarabb!


(kis csapatunk Bodnár Csaba frontemberrel)

2016. november 1., kedd

AGE OF AGONY Vs. WITCHCRAFT CD / MC.



Nov. 12. -én este különleges kiadvány lát holdvilágot a Neverheard Distro gondozásában.

Magyarország vezető death és black metal zenekara, az Age Of Agony és a Witchcraft közös kiadvánnyal jelentkezik, melyen egymás nótáit gyúrták saját képükre. A CD lemez különlegessége, hogy csak a zeneanyaghoz szükséges felületen fémezett, a többi rész átlátszó! Ilyen formátumot (tudomásunk szerint) hazai banda még nem jelentett meg, de külföldi viszonylatban is meglehetősen ritka.



Az anyag kazettán is beszerezhető lesz. Ennek különlegessége a fekete slipcase tok, melyre egy fa pentagramm került, melybe a zenekarok nevei lettek beleégetve. Ebből a változatból mindössze 33 sorszámozott példány, de a CD -ből is csak 300 db készült!



A kiadványok először a Nov. 12. -i Kék Yuk -as Witchcraft buliban (Mely a banda alapításának 20. évfordulóját hivatott emlékezetessé tenni.) lesznek beszerezhetők, de postai úton is hozzá lehet jutni mindkét változathoz a Neverheard Distro -tól.