Lassan három hónappal megjelenése után, illetve jó néhány hallgatást követően úgy érzem, megérett az 5 év után újjáéledt debreceni Andartar 2x4 dalos kislemezét górcső alá venni, hiszen egy kiváló gyarapítója volt a tavalyi év legvégén megjelent albumoknak. Szokásomtól eltérően ezúttal nem szeretném elnyújtani bevezetőm, hiszen tavaly ilyenkor már készítettünk egy részletes interjút az Angerseed tagjaival felélesztett csapat történetéről és terveiről a frontember Bodnár Csabával (Darianth). Aki kíváncsi arra (esetleg nem ismerné), hogy kik az Andartar, milyen muzsikát játszanak, itt olvashatja korábbi írásom: http://fromundergroundwebzine.blogspot.ro/2016/02/az-5-ev-szunet-utanujjaelesztett.html
Pár héttel az EP. érkezését megelőzően volt szerencsém élőben is látni, hogyan tarolja a színpadot a csapat, akik számomra mindenképpen kiemelkedtek az akkori, X. Transylvanian Deathfest fellépőiből, így az (apaaa, apaa, mikor kez…) érkezik már kérdés még aktuálisabbá vált . Mondhatni, ahhoz képest eléggé későn érkezett meg jelen írásom. Az újdonság erejének elmúlásával, megtalálva az album helyét zenei palettámon, szerintem egy reálisabb kiértékelést kaphatott emiatt.
Tegyük fel legfontosabb kérdésünk? Mit várunk el 2016-17-ben egy black metal lemeztől? Világmegváltó újdonságot persze, hogy nem lehet letenni az asztalra, a túlzott kísérletezés meg nem válik mindig a zenekarok előnyére. Viszont a gyújtsunk fel minden templomot, sáááátááán és társai a csapon folynak ki már hosszú évek óta, tehát a beszürkülés átkát illik feloldani. Igen, szerintem ezt sikerült elérnie a debreceni triónak, zeneileg egy klasszikusabb (Dark Funeral, Necrophobic) irányt képviselve, szövegeik és tematikájuk tekintetében viszont jóval inkább egy elvontabb, változatosabb mondanivalót felmutatva (ezért szeretjük a Dark Fortress, Secrets of the Moon stb. zenekarokat is). A lényegében négy dalt kétszer (magyar és angol szövegekkel) tartalmazó kislemez 27 percével igencsak változatos, egyáltalán nem unalmas. Dalai egyenként egy külön kis világot, életérzést képviselnek számomra, nehéz is kiválasztani egy kedvencet közülük, sőt megkockáztathatóan nem is lehet ☺. A zúzós nyitány az Érzelmek Nélkül/Without Feelings dal rögtön kiugrasztaná hallgatóját a székből. Őszintén megmondva, amikor a napokban ismét párszor meghallgattam a lemezt az introt követően be kellett raknom a Marduk-Panzer Division albumának pár dalát, olyan mértékben tudta idézni a svédek talán legnépszerűbb albumának erejét. A Panzer Division-el ellentétben nem egy végtelen reszelés a dal, ad gondolkodásra is időt negyedik perce utáni, már-már Immortalos, lassú átvezetése az újabb pörgésbe. Egyáltalán nem tartom kockázatosnak ekkora zenekarokkal példázódni a Hamvakból lemez dalai kapcsán, minőségi munka minden másodperce. A követő sötét birodalom vonultatja fel talán a legtöbb energiát az albumon, már kezdő gitártémája is hihetetlen dinamikával vonzza magához hallgatóját. Számomra mégis a dal közepének elmélkedős, depresszív, művészi témái tetszenek leginkább. Jól kiemelhető ebben a kontextusban a végig kiválóan hallható basszusgitár, aminek hiánya gyakorta buktatója a black albumoknak (sajnos más alstílusokban sem ritka a jelenség).
A lemez egyik kedvenc pillanata számomra a záró, névadó tétel melodikus gitártémája (a hasonló megoldásokért imádom a Necrophobic vagy a God Dethroned muzsikáját). A fiúk nagyon eltalálták ezeket az elmélkedős, lassabb dalrészeket. Abban az esetben, ha ajánljuk valaki számára a Hamvakból-t, ne áruljuk el ezeket az apró, mégis hiányolhatatlan pillanatokat, a felfedezés öröme nagyon pozitív hatást gyakorol. Abban az esetben, ha csak egy dalt választhatnék, amit hallgassak minden nap erről az albumról az eddig nem emlegetett Folyók Útján lenne, úgy érzem, nem kell szavakat fecsérelnem rá, hallgassátok e remek hét és fél percet .
Összességében egy precíz, vokál és hangszerek terén egyaránt kidolgozott, hosszában megfelelő kislemezzel állunk szemben, szövegvilága is megfelelő, semmilyen mi vagyunk a legbrutálisabb, sátánibb zenekar túlzásokkal, amiért sokan lehúzzák a stílust. A Hamvakból szép jövőt vetít előre a triónak, reméljük még sok hasonló minőségi munkát kaphatunk tőlük. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a magyar vagy angol verziót hallgatom többet, mindenképpen az elsőre voksolok. Kedves olvasóim, ha tehetik, ne szalasszák el élőben látni az Andartart, nem fogják megbánni, kedvhozónak korábbi írásom novemberi fellépésükről http://fromundergroundwebzine.blogspot.ro/2016/11/koncertbeszamolo-transylvanian.html
Izsán Csaba, From Underground Crew
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése